Szülei tizenkettedik, utolsó gyermeke volt. Volt jónéhány olyan testvére, aki az apja vagy az anyja lehetett volna. Szülei vándorszínészek voltak, édesapja fiatal korában meghalt. Emiatt az iskoláit a népiskola (alsó tagozat) után folytatni nem tudta. Varrónő és énekesnő lett. A negyvenes évek egyik nagy tehetsége volt. Ha Karády Katalin nem tudott elmenni valahová, anyámat hívták helyette. Így nem csoda, hogy 1945-ben felvételi nélkül került be abba a színművészeti egyetemi osztályba, amelybe a XX. század második felének a leghíresebb magyar színészei közül jónéhányan jártak. Ebben az osztályban végzett úgy, hogy (hosszú évek óta egyedüli kivételként) Budapesten kezdhetett, és nem vidéken. Igenám, de közben megtért. És hova indult volna első munkahelyet keresni, semmint a Nemzeti Színházba... (Egy Bognár nem kezdhet máshol...) Jókora kereszttel -- a mellén kívül hordva. Beront az igazgató, a kommunista Major Tamás irodájába. Major úgy rúgta ki, mint "macskát üríteni..." Dühösen elindult az őt nevelő nővéréhez, Villányba. A vonaton találkozott apámmal. A családja miatt otthagyta a színészi pályát. Helyette: felnevelt kettőnket a bátyámmal. Hihetetlenül sokat (és rendkívül kreatívan) játszottunk anyámmal kiskoromban. Az otthonunk egyszerre volt a Nemzeti Színház, az Operaház és az Operettszínház színpada. "Megérkezik a postás" -- nagyjelenet. "Ebédfőzés" -- nagyária. "Lemegyünk sétálni" -- operett. Volt minden... 56 évesen ült be újra az iskolapadba, hogy elvégezze az általános iskola felső tagozatát.(61 évesen ültem be az Evangélikus Hittudományi Egyetem padjába, hogy lelkész legyek...) Öt évvel élte túl édesapánkat. Nagy öröm a számomra, hogy ebben az öt évben szinte minden vasárnap meg tudtam látogatni. Amikor meghalt, be szerettem volna menni egy templomba imádkozni. Nem lehetett. Minden templom zsúfolásig volt imádkozó emberekkel. "Mi a fene van itt? Hát már imádkozni sem tudok anyámért?" Akkor döbbentem rá, hogy szinte anyámmal egy időben halt meg II. János Pál pápa is. -- Elgondolkodtam. Akkor most másfél milliárdan imádkozunk... Ez örömöt adott a gyászban.