Úgy döntött az ég, hogy egy nagyon jó barátom, Jerger Krisztina (1948-2020) mostantól odafent rendez tárlatokat. Krisztina ősanya volt. Az ember otthon érezte magát vele és a tereiben. Amikor felért Szent Péterhez, ezzel fogadták: "Az Atya már vár. Szeretne itt egy fogadótermet berendezni, hogy otthon érezze magát az, aki ide belép. Rád gondolt." Mire Jerger szétnéz: "Itt??? De hát se terem, se berendezés?!" Szent Péter mosolyog: "Új vagy még itt... Elgondolod, odaállsz az Atya elé, Ő elmosolyodik, és azt mondja: LEGYEN. És lesz!" Ekkor döbbent rá arra Kriszta, hogy: hazaérkezett. Ámen.