Somogyi János (1929-2019) a Semmelweis Egyetem emblematikus alakja volt. Pályafutásának ötven éve alatt kutatók tucatjait indította el pályájukon. Ma már tanítványai tanítványainak a tanítványai (a „Somogyi-dédunokák”) is önálló kutatók -- számos kontinensen. Nagy idők nagy tanújaként az 1956. október huszonharmadikán lezajlott Petőfi Köri vita levezető társelnöke volt. Nevéhez fűződik a sümegi Membrán Transzport Konferencia sorozat megalapítása 1972-ben. „A Sümeg” kutató generációk interdiszciplináris szemléletét újította meg, és mélyítette el. Első, nagy visszhangot keltő cikkei az „extramitokondriális ATP-ázról” íródtak, amelyet néhány évvel korábban, 1957-ben azonosított Na-K-ATP-ázként az ezért a felfedezéséért 1997-ben Nobel-díjjal jutalmazott Jens-Christian Skou. Amikor 1978-ban Somogyi János munkacsoportjába kerültem, édesapámnak, az akkori Chinoin Gyógyszergyár (ma Sanofi) egyik vezetőjének sok helyről a „Somogyi-labort”, mint az akkori hazai biokémiai kutatások egyik kiemelkedő műhelyét írták le. Sose felejtem el, amikor Somogyi professzor az első hetek egyikén a lelkemre kötötte: „Péter, ne feledje el, a jó kutató lusta!” „Te jó ég!” – gondoltam – „Én ide, mint a kutatások egyik fellegvárába érkeztem, és itt erre tanítanak?” – de aztán Somogyi professzor így folytatta – „Egy igazi kutató sokkal többet gondolkodik azon a kísérleten, amellyel egy igen fontos kérdést megválaszol, mint amennyi időt a kísérlet elvégzésére fordít.” Ez a lényeget és értéket kereső szemlélet ma is meghatározza a tudományos gondolkodásomat. Somogyi János örökségét sokan visszük tovább.